Egy érdekességet hoztam Nektek.
Gyakori és szép fosszíla az Orthoceras. Hajdani néhány száz millió évvel ezelőtt élt faj, mostani leszármazottai a tintahalak, nautiluszok. Fekete mészkőben kikalcitosodott vázakról beszélünk. Kristállyá vált energiák ezek.
S hogy miről mesél?
A lábasfejű állatok viselkedéseit, rendszereit érdemes alapul venni, majd ehhez adni egy csipetnyi Időt.
A lábasfejűek minden változáshoz kiválóan alkalmazkodnak. Szívesen lebegnek vízfelszín közelében, de a mélytengerek sötétje sem okoz nekik gondot. A fény és a sötét,a mélység és magasság...ha elpusztulnak, lesüllyednek a tengerben. Sokuk váza így maradt fenn.
Adj ehhez 350 millió évet. A sötétség, az elmúlás, a múlt. AZ IDŐ...az idő és az általa őrzött titok tisztelete. Amiben az elmúlás ugyanúgy benne van, mint a fénnyel teli születés.
Tiszteled-e az időt és ajándékait? A bölcsességet  a türelmet? A múltat. Megengeded-e az időnek, hogy elvégezze, ami nem a Te feladatod? De félelmeid és kishitűségeid vagy épp önhittséged miatt, rendre elsieted. Mert nem Te oldod meg. Nem Neked kell kitalálni. Tudni kell felismerni a pillanatokat, amikor nem az időbe kell folyton nyúlkálni, siettetni, cselekedni amikor látszólag nem történik semmi, hanem azon gondolkodni el, hogy miért nem hisszük el, hogy nem mindenhez kellünk, hogy megtörténjen. Hogy a felesleges cselekvéssel olykor nem meggyorsítjuk, hanem elodázzuk, késleltetjük a dolgok eljövetelét, sokszor addig kitolva azt, hogy már nem tud megtörténni. Mindennek ideje van. De csak egy ideig. Ha türelmetlenkedésből ezt a nyitott kaput elmulasztjuk, és az később becsukódik, van, hogy ebben az életben már nem nyílik ki újra. Legyetek türelmesek. Ne azt kérdezzétek, miért nem történik már meg? Hanem azt inkább, hogy mi az ami bennem hátráltatja, hogy megtörténhessen. És változtassatok.
A többit pedig bízzátok az Idő Őreire...🙏



Megrendelésre készült ez a gyönyörű sávos fluorit. Ezüst ruhába bújt, hosszú bőrön lóg.
A fluorit az egyik gyengém, hétköznapi ásvány, de van vele bőven nekem is dolgom...így kifejezetten szeretek vele dolgozni.
Az a szín...💕🤗
Négyszöges rendszerben kristályosodó ásvány. Erről egyszer írok majd, hogy miért fontos. Mesél az anyaghoz való viszonyunkról, arról, hogy hol és miért nem tudunk beilleszkedni, bekötődni ebbe a világba, hol szabotáljuk saját magunkat ebben, segít megérteni a REND valódi fogalmát, a teremtés, a LÉTrehozás összefüggéseit. Megjelenik a felelősségvállalás, a felnőtté válás.
Segít a lelket összehangolni a testtel. Hogy végre kényelmes helynek lássuk, ami az otthonunk, menedékünk, segítőnk egy életen át.
Hogy RENDben legyen...💕🤗😇




Elővettem a sárgaréz drótokat. Meg is feledkeztem róluk. Aztán ezeknek a labradoritoknak a láttán, a semezüst-semréz szájhuzogatós érzése mellett beástam magam a régebben elpakolt kincsek közé.
Tárááám...ismeritek a pillanatot, amikor valami olyat találtok meg, amit kb. másfél éve kerestek?...a 0.4 mm-es sárgarézdrót tekercsem pont ilyen. 😆🙏🤗
Izgi lesz.


És ez lett belőle.




Duplán

Szeretek dupla medált készíteni, de kő- és hangulatfüggő.
Ez most egy cölesztin, akvamarin fityegővel. Még nincs kész, láncrészt majd holnap kap.
Babavárás, befogadás, elengedés, alkalmasság. Feloldódó félelmek.

Két nemes ásvány, egymást erősítő mondanivalóval. A cölesztin sérülékeny, szinte puha, nehéz dolgozni vele, mert egy erősebb nyomás a fogóval...és azonnal megtörik. A keménységi mutatója kevesebb, mint fele az akvamarinénak. Az akvamarin rendkívül kemény ásvány, drágakő. Régen csak azt a tisztaságú követ használták ékszerbe, ami a tenger vizébe merítve "láthatatlanná" vált - vagyis víztisztaságú és színű volt.
Mindkét kő vizes érdekeltségű, ringató energiákkal. A cölesztin hidrotermális folyamatok részeként jön létre, az akvamarin pedig az első olyan ásvány a történelemben, amit színe miatt kővé vált tengervíznek neveztek el.
Lágy, de mégis erős. Ha kell ringat, de néha mindent elsöpör.

A többit futtassátok magatokban...halljátok a hullámokat? 🌊🌊🌊

A kékről

Vannak olyan színek, amiket nehezebb életre kelteni. A királykék egy gyönyörű árnyalata a kéknek, mégis mivel nagyon karakteres és erőteljes, ezért igen megosztó. Pár évvel ezelőtt szűrődött be a divatba is ez a típusú kék, nehéz viselni.
Még én sem tudom, hogy nyúlok majd ehhez a darabhoz, de a színe első pillantásra agyoncsapott.
A kékek megfoghatatlanok. Az emberi szem sajátja, hogy a kék bizonyos árnyalatait nem észleli vagy lefordítja az agy magának olyanra, amit ismer. A piros-zöld színtévesztő emberek szeme például a kék sokkal tágabb spektrumát képes észlelni. A férjem, aki szintén piros-zöld színtévesztő, olyan színeket is kékebbnek lát, ami a hagyományos szemnek egy egészen más árnyalat, de az ő számára a kék felerősödik benne. Ez a kék a kedvence. Sok olyan virág van a kertünkben, ami kék, vagy lila, a vörös rózsákat nem látja a levelek között és szedd-magad eperre sem viszem el. Egyszer próbáltam meg, még ismeretségünk hajnalán, lelkesen elvittem epret szedni. Akkor még Németországban éltünk. Életében először állt eperföldön, kis kosárral a kezében, kalandra készen. 💕🤗😆
Ráállítottam egy sorra, én egy másikon szedegettem, közben beszélgettünk. Először nem értettem, miért figyel olyan feszülten, mint akinek az élete múlik az eperszedésen. Aztán úgy fél óra elteltével, átsomfordáltam hozzá. Alig volt eper a kosárban, annak is a fele éretlen vagy zöld volt.
Kimeredt szemekkel néztem és halkan csak annyit mondtam:
- A pirosakat szokták leszedni...
Ő lesütött szemmel pedig csak annyit mondott:
- Piros-zöld színtévesztő vagyok.
Többet nem vittem epret szedni, de amikor kékeket kell megkülönböztetni, amik az én szememnek közeli tónusok, őt kérem meg, mert neki sokkal jobban látszik a különbség.
Jelenleg 270 katalogizált kék szín létezik, ezek árnyalatai pedig számtalanok lehetnek.
 Egyes kutatások szerint a piros-zöld színtévesztők 40 000 kéket képesek észlelni.
Úgyhogy ami a kéket illeti:
Megosztó szín, bizonyos árnyalatok, típusú kékek a ruhatárba illesztve is körültekintést igényelnek.
Szóval...hogy ezzel a labradorittal mi lesz?
Még én sem tudom. Ritka az ilyen kék kő.
Bátrak és színtévesztők előnyben.

(A képen egy hegyi encián virága látható, ami közeli rokona a királykéknek, de az enciánkék más árnyalat. Ez a kő kicsit mind a kettőt hozza. Na. )



Hoztam Nektek egy rubint.
Megrendelésre keszült.
A színe magáért beszél.
Kicsit elméláztam rajta. Ez itt kérem szépen kb. 70 karát színtiszta egó.
Ez a rubin.
A rubin tüzes energia. A nekiugrós fajtából. Sosem szoktam olyan embernek készíteni, akinek eleve problémája van a saját egójának közhasznú alkalmazásával. A rubin nagyon sokat tud segíteni abban, hogy felerősítse az egót ott ahol gyengécske, ahol bukdácsol. Mert az egónkra óriási szükség van. Anélkül kósza droidokként taposnánk az utat majd mennénk a süllyesztőbe miután a test elhasználódott. Szerencsére az egót érő poros és idejétmúlt vádak lassan megertésbe váltanak, nevezetesen, hogy ez egy olyan eszköz, amit egyrészt azért kaptunk, hogy nemes egyszerűséggel életben maradjunk, illetve aminek a helyes alkalmazásával tengernyi csodát hozhatunk létre és teremthetünk. A gond ott adódik, amíg az ember nem ismeri a sajátját. Nem ismeri rajta az applikációkat, sem azt, hogy milyen operációs rendszeren fut. Nem tudja, mitől lép fel rendszerhiba, de idővel, ahogy az ember halad előre, jó eséllyel fedezi fel ezekre a válaszokat.
Az egó egy nagyszerű dolog, amint megértettük, elfogadtuk, megszerettük és elkezdünk tudatosan élni az egyénenként rendelkezésre álló lehetőségeinkkel. Ehhez kb. pont egy egész életnyi idő áll rendelkezésre, aztán halmozatival kezdjük előlről. 😄
A már viszonylag stabil, megértés- és elfogadás-alapon működő egók rendszereibe a rubin, mint támogató energia, remekül beilleszthető. Hasznos lehet azoknak is, akik küzdenek önmaguk felvállalásával szuperül rögzült megfelelési kényszerek miatt, de óvatosan kell alkalmazni azoknál, akik jelentős Kos, Oroszlán vagy Nyilas túltengésben vannak. Náluk is hozhat némi enyhülést, kiegyenlítődést a köz javára, de nagyon óvatosan adagolva, inkább enyhe és rövid kúraszerűen.
A rubin nagyon erős kő.
Használata körültekintéssel javallott. 🤓
Erről a nyakékről pedig pont az jut eszembe, ahogyan az Élet finom szövedéke körbefogja az egót és a helyén tartja. Akár akarja, akár nem. Szelíden, szinte láthatatlan, érthetetlen szövedékkel, amiben mégis Rend van, bár a mi számunkra nem átlátható. És azért néha vannak benne itt-ott gyöngyszemek is, amik csak ránk várnak az életünk során. 😇💞🙏